Pénteken a szakkollégiumi mozgalomé voltam.
Kezdtük hajnalban, a Rajkban. A november 7-ei átvonulás egy hagyomány teljesen fura átértelmezése, de amilyen bizarr, annyira buli. Az egésznek az eredete, mint egy rendes hagyománynál, homályos. Én úgy tudom, hogy a 90-es évek elején a sziszesek fricskázására volt válaszreakció az, hogy ahogyan ők október 23-án (vagy március 15-én?) feljöttek a lifttel és vállalhatatlan vérnackó dalokat üvöltöttek a megszeppent tekesek fülébe, úgy mentünk le mi is az ő szintjükre szó szerint és képletesen november 7-én. Az önveszélyes önirónia tipikus tekes példájaként a komcsizás vádját a túlzásba vitt felvállalásával védtük ki. Aztán éveken át teljesen kimaradt ez az éneklős játék, hogy a 2000-es években újra előjöjjön, de a sziszes, szekálós rész teljesen kikopott, maradt a tiszta komcsizás. A rajkosok, akik az egészbe csak a Ráday épületének sajátosságai miatt kerültek, idén már számítottak is ránk, de Hernádi Zsolt vendégszereplése egyrészt elfoglalta őket, másrészt az egész performansznak sajátos ízt adott. Az utána következő buli megfelelt az elvárásoknak.
Délelőtt az Eötvös Kollégium szakkollégiumokról szóló konferenciáján voltam hívatlan vendég. A Nemzeti Kiválóság Kollégiuma (másként: Központja) és az ezt finanszírozó közalapítvány a 2006-os kormányátalakítás után üresjáratban pörgött, többen többször gondolták már azt, hogy nem kell egy állami szakkollégiumot létrehozni, helyette jobb lenne a létezőket finanszírozni ugyanebből a pénzből. Most az Eötvös Kollégium vezetői gondolták ezt, meghívták Hiller István minisztert, hogy mondja el, mit gondol erről a minisztérium. Csupa jókat. Ha a szakkollégiumok ki tudják találni, hogy hogyan és mennyiben felelnek meg a részletesebben nem kifejtetett elvárásoknak, akkor pénz is áll a házhoz. A Támop 4.2.3.-ról is hallhattunk beszámolót, tényleg a természettudományokat preferálják, de csak preferálják, tényleg kevesebbet kapnak a pestiek, hiába vannak a pesti szakkollégiumokban vidékiek. Jókat vitatkoztunk a szakkollégiumok definícióján, de ez a felülről szervezett és az alulról szervezett szakkollégiumok között természetes is.
Este az Építész Szakkollégiumba hívtak, mert ott épen válság van, szerették volna a tanácsomat kérni, hogyan lehetne jobb viszonyba kerülni az egyetemi vezetéssel, a kollégium működtetőjével, hogyan lehetne a szervezetet úgy átalakítani, hogy az sokak számára vonzó legyen. Ez utóbbi témához szóltam érdemben hozzá. Miután nincs saját épületük, se saját épületrészük, nagyjából 4-5 évente újra ki kel találniuk magukat egészen a nulláról. Nehéz.
Éjszaka, tekes foci után Tulával (Tulassay Zsolt) arról beszélgettünk, hogyan lehetne a mikrohitelezés témáját úgy behozni a kollégiumba, hogy az ne csak egy kör legyen a sok közül, hanem lehessen látni, hogy ez egy olyan fontos ÜGY, amibe érdemes sokaknak sok energiát belefektetni.
