Találkoztam Rostoványi Zsolttal, a Corvinus T karjának dékánjával. Azt hiszem, ővé a legjobb iroda az egész egyetemen: sarokszoba sok ablakkal, kellően magasan ahhoz, hogy rálásson egyrészt a régi Közgáz-épületre, másrészt a szemközti Műszakira, alatta a készülő (?) kultúrbálna. Azon kívül, hogy leesett állal csodáltam az irodáját, beszélgettünk is. Megállapítottuk, hogy a BA-MA felosztású világ arra inspirálja a jobb hallgatókat, hogy sűrgősen külföldre menjenek, lehetőleg minél hosszabb időre, és ez az egyetemet is, a szakkollégiumokat is rosszul érinti. Kiderült, hogy a pesti Campus felállítása - ami középtávon a kollégiumok életét megkönnyítené, hiszen nem dékonok sokadrangú ügye, hanem külön kollégiumokért felelős személy intézné az ügyeket - még nem teljesen biztos, vannak jó érvekkel rendelkező ellenzői: az egyetemi integráció alibi mivoltát igazolná a budai mellé a pesti campus létrehozása.
Az OKM még mindig nem írta ki a szakkollégiumi pályázatot, pedig már hivatalos levelet is írtak, hogy perceken belül. A másik pénzszerző akció is nyögvenyelős, de azért haladgat. A TÁMOP-vitához a rajkosokkal közösen hozzászóltunk, Barus Attila Nedim, a Kutatásfejlesztésért felelős Tárca Nélküli Miniszter Hivatalának munkatársa szegény már nagyon unhat, mert rá van kiosztva, hogy egyeztessen velem, én meg tényleg egyeztetek. Talán jövő héten már Kolber István államtitkárral is beszélhetek, juhé.
És eljött az idő az alapozókörök reformjára. Remélem, hogy már ebben a félévben sikerül kidolgozni az új koncepciót, hogy jövőre már mehessen is. Addig kell változtatni, amíg ránk nem rohad az egész. Az látszik, hogy a mostani rendszer már szétesőben van, iszonyú sok energiát vesz el a körtartóktól, miközben az új tekeseket egyre kevésbé tudja bevonni a kollégium szakmai munkájába. Ráadásul a nyári tábori problématérképezés közben egy nagyon fontos dologra világított rá valaki (milyen jó lenne, ha emlékeznék rá, ki volt, de annyira koncentráltam arra, hogy az ötleteket, gondolatokat figyeljem, és ne azt, ki mondja őket, amíg tényleg sikerült): a külföldre menés általánossá válásával egy átlagos tekes pályafutás - jó esetben - két-három évre szűkül. Ha ebből alapozóra fecsérlünk el egy teljes évet, akkor nem marad idő arra, hogy a felvettek a TEK-ben elmélyüljenek a témájukban, amire még rá is kell találni. Ugyanakkor a TEK legfontosabb értékének, a "szakmai közösség" megteremtésének elengedhetetlen eszköze az alapozó: találkozás a tekes témákkal, alapszövegekkel, alapszókinccsel, irányzatok főbb állításaival, a tekes körök alapjával, a szövegfeldolgozással. Úgy kel tehát átalakítani az alapozókat, hogy a lényeg megmaradjon-erősödjön, de kevesebb energia menjen el a körökre, kevesebb időt vegyen el a tekes pályafutásból. Szép kihívás ilyen rendszert alkotni. Remélem, tudok segíteni a létrehozásában.
Lassan (igazából gyorsan) be kell indítani az archiválási programot, kezdődik az év, a körökön, az előadásokon már működni kellene valaminek. Jaj.
